A luxus és a finom fogások természetes összefonódásáról sok újat már nem nagyon lehet mondani. A luxusjachtok esetében azonban kevéssé kerül elő ez a kérdés, pedig a feltálalt ételek legalább annyira számítanak, mint az időjárás, a tíkfa padló vagy éppen a bőrkanapé - ha nem jobban... De ki főz egy jachton? És hogyan lehet az ember séf egy jachton?

Amikor a luxus definícióját keressük, és hozzá egy remek példát, nehezen lehet a jachtoknál jobbat találni. Mégis a jachtokról szóló leírásokban kevés szó esik a háttérről, a személyzetről, akik mindezt megteremtik. Pedig egy jachttulaj számára ez legalább annyira fontos, mint maga a jacht kialakítása.

Mennyire fényévekre van mindez attól, amit az ember a régi ponyvaregényekből ismer, a hajószakács, aki a mindig éhes legénységnek főz valami éppen csak ehetőt, vagy azoktól a körülményektől, amiket emlékeim szerint Vitray Tamás örökített meg egy televíziós riportsorozatában a nyolcvanas években, amikor - az akkor még létező - magyar tengeri flotta hajóit kísérte stábjával távoli útjaikon.

Amikor bő két éve az Oceánco akkori büszkesége, az Alfa Nero fedélzetén volt szerencsém járni Monacoban, a sajtó számára rendezett bejáráson a konyhába is eljutottunk. Kinézetre, méretre pontosan olyan volt, mint egy elsőosztályú szárazföldi étteremé: rozsdamentes acél, remekül kialakított munkatér, minden elképzelhető technikai eszköz. Egyben különbözött: egyetlen személy állt a közepén, a 80 méter fölötti méretű motoros privát jacht séfje.

Beszédbe elegyedtünk, és elmesélte, hogy Párizsban dolgozott egy sokcsillagos étteremben, és egy jól sikerült vacsora után kikérette egy vendég az asztalhoz, hogy megismerje és állást kínáljon neki az akkor épülő jachtján. A fizetés és a körülmények hallatán nem sokáig gondolkodott azon, hogy elfogadja-e. A konyhát a saját igényei szerint alakíthatta ki, a tulaj csúcsgasztronomiát kér tőle naponta háromszor, amit maximum 12 főre kell főznie, a menüt vele kell előre egyeztetnie, az alapanyagok beszerzésében övé a döntés. Kell ennél több egy feltörekvő séfnek? A feladat, hogy emellett még főznie kell a 26 fős személyzetre is, mindezt konyhai kisegítés nélkül, bátran vállalható, legalább biztosítja, hogy ne unatkozzon. De boldog volt, biztosan főzött már számos olyan vendégnek, akik később is szívesen alkalmaznák privát vagy éppen saját éttermi séfként - egyszóval a luxusjacht kihívásnak, szakmai előrelépésnek vagy akár karrierrakétának is alkalmas. Ráadásul döbbenetes helyekre juthat el vele az ember...

Sokan azért szeretnek jachtséfként dolgozni, mert kerülni lehet az unalmas rutinfeladatokat, nem kell nap mint nap ugyanazt a menüt főzni hónapokon át. Ami nehéz benne, az a konyhai segítség hiánya, hogy minden feladatot egymagának kell végeznie a séfnek, így minden területen otthonosan kell mozogni. Ráadásul a munka egésznapos, hiszen a három étkezés mellett az asztal megterítése és dekorációja, a beszerzés és a konyha rendbetétele is a jachtséf dolga. Cserébe lehet alkotni, és az elismerés is sokat jelent.

És persze a versenyek itt is előkerülnek, hiszen a szakmai és a tulajdonosi- vagy vendégkör is eléggé zárt, így van mivel dicsekedni. A tavaly év végén megrendezett 10. Antiguai Charter Yacht Séfversenyen a séfeknek a Piper Heidsieck Champagne mellé kellett karibi inspiráció alapján kellett buffet brunch menüt alkotniuk - benne péksüteménnyel és alkoholos, valamint alkoholmentes italkínálattal.

A 150 láb feletti jachtok kategóriájában a győztes a Sequel P séfje, James Jacobs lett (ld. fent), a második Angelica Biafora a High Chapparal séfje (ld. lent), míg a harmadik helyen a Lady Joy séfje, Jeremy Turgon és a Slipstream séfje, Geoffrey Fischer osztoztak.

A 90 és 149 láb közötti jachtok között Kdn Lyne diadalmaskodott a Lionshare séfjeként, a 90 láb alatti jachtok kategóriájában pedig a Matau séfje, Patrick La Brosse.

Mire van szükségünk, ha pár év múlva mi is szeretnénk indulni, és ehhez kellene egy állás egy igazi luxusjachton?

- Megfelelő iskolai végzettség, gyakorlat és munkatapasztalat lehetőleg high-end étteremből

- Mintamenü jó minőségű fotókkal illusztrálva

- Receptek széles repertoárja

- Jó kommunikációs készség és jó modor, lehetőleg egy-két világnyelv társalgási szintű ismeretével

- Konyhavezetési, beszerzési és terítési-dekorálási készség

- Előny a hajózási-fedélzeti előélet

Ha mindezzel rendelkezünk, irány egy megfelő munkaközvetítő ügynökség - amiből többet is megtalálunk az interneten! Mi pedig szorítunk majd...

Lassan beizzítják a traktorokat a kikötőmesterek, és mi is elkezdhetünk azon gondolkodni, mivel vonszoljuk a hajónkat, ha ránk tör az idegen vizek meghódításának kényszere.

Szögezzük le előre: tisztában vagyunk azzal, hogy a Volvo XC60-as modellje nem tartozik a kimondottan szemkápráztató árcédulájú luxusverdák közé, inkább kompakt városi terepjáró.

De dizájnja már nem elvetnivaló, és egy tulajdonsága miatt mégis kifejezetten ide kívánkozik: a hajósemberek számára fontos széria ún. TSA utánfutó-stabilizáló rendszer 50 km/h sebesség feletti haladásnál segít az esetleg kilengő utánfutó megzabolázásában, hogy figyelmetlenül ne taroljuk le a szemben jövőket útban az Adriára, és ne törjük össze a télen szépen felújított hajónkat.

Hurrá, hurrá!

Körkérdés: ki mivel vontat?

Tudják Önök, ki az a Becsei Áron? Nem szégyen, két évvel ezelőttig mi sem tudtuk.

Eláruljuk: Becsei Áron nemzeti kincs, a Bexei márka névadója, megálmodója, szíve és lelke: egy szerény fiatalember, aki olyan órákat képes megálmodni és elkészíteni, mint senki más - és mindezt olyan színvonalon és igényességgel, hogy a neve a nemzetközi csúcskategóriás-kézműves órásberkekben is egyre jobban cseng - mindenesetre ismerősebben mint idehaza. Aki szeretne sokkal többet megtudni róla, az vegye elő a Yacht Life 2008 őszi lapszámát vagy nézzen utána a márka honlapján! Aki viszont kiváncsi arra, mivel is rukkolt elő a Bexei, az kényelmesen dőljön hátra és gördítsen lejjebb!

Íme a Dignitas sorozat egyik új csodája, a sorozaté, amelynek már a neve (nomen est omen) is presztízst, erényt, büszkeséget jelent. A Dignitas Tourbillon Diagonal olyan embernek készül, aki túl azon, hogy óraőrült és mérhetetlenül gazdag, kellő intelligenciával rendelkezik ahhoz, hogy ne valami tucatvekkerre vagy rosszabb esetben luxusgiccsre verje el a temérdek pénzét. Mert, minden közhiedelemmel ellentétben, sok pénzből lehet szépet, különlegeset, egyedit, értékeset (is) alkotni.

Mint minden Bexei óra (a karórák mellett asztali órák is készültek már, nem kevésbé különlegesek), ez is kézzel és nemes anyagokból készül az utolsó csavarig (drágakőből csiszolt csapágy, nemesfémből kézzel készített karóra-szerkezet - kell ennél többet mondani?), - mindezt elegyítve a különleges designnal és az ugyancsak rendhagyó műszaki megoldásokkal.

Ez tényleg kollektornak való item, ami tuti nem fog szembejönni velünk sehol. Mégegyszer ismétlem: sehol.

Visszafogott elegancia, szokatlan kinézet, és még szokatlanabb műszaki megoldás: ez egy tourbillon, ráadásul egyedi, diagonális elhelyezéssel.

Mire jó a tourbillon? Röviden: kiküszöböli a gravitáció előnytelen, torzító hatását, így az óra még pontosabb lesz - ráadásul mindezt igazán egyedi műszaki megoldással éri el.

Aki nem ért az óraszerkezetekhez, az vigasztalódhat azzal, hogy elcsodálkozik a léptetős-számlapos órakijelzésen, a retrográd percmutatón, a tourbillon-rendszer diagonális kónuszos számlapjának másodperc kijelzésén, a jachtok világához remekül passzoló kékített acélmutatókon, az óra különleges formáján, és elmerenghet azon tűnődve, milyen jól megy majd a klubzakójához.

Persze, ha lesz rá lehetősége elkölteni annyit, amennyiből (és amennyi idő alatt) egy komolyabb jacht is elkészülhet mondjuk a Balatonra...

Ellenállhatatlan gondolat...

(forrás: Bexei)

Elvis szellemének megidézése csak verbáltrükk: ma az angolul tendernek nevezett bocikról, vagy legalábbis az azoknak szánt funkciójú motoroscsodákról, azok közül is két Starck-designról essék szó.

Az igényesség ott kezdődik, ha a leendő jachttulaj nem kopipészttel rendel, azaz van elég bátor és gazdag ahhoz, hogy igazi designer nagyágyút bízzon meg a munkával, mint tette azt Andrej Melnicsenko a projektnevén Sigma, végső nevén A néven vízrebocsátott Blohm&Voss gyártású, 119m / 390' hosszúságú, de elsősorban nem a méretével (vagy éppen a 400 millió dolláros árával) feltünősködő motoros szuperjacht megrendelésekor, amikor Philippe Starckra bízta a munkát.

És az igényesség ott folytatódik, amikor a megbízás nem ér véget a jachtnál, hanem a kiszolgáló egységeket is így alakítják ki - például a kikötésre alkalmatlan helyeken a partraszállást segítő "kis" motorosokat, azaz a bocikat.

Természetesen ehhez más gyártó, igazi tenderspecialista szükséges. Mint például a Vaudrey Miller, akik kézműves, vizuálisan is igényes bocikat faragnak a legszebb szuperjachtok mellé.

Készítenek klasszikus közlekedésre alkalmas bocikat, zárt testű és pazar berendezésű limuzinokat, szórakozáshoz sportos modelleket, strandon való partraszálláshoz és teherszállításhoz is alkalmas katamaránokat.

Jelenleg nyolc bocin dolgoznak, közöttük két klasszikus formájún, amit azonbaj vízsugár hajt, egy egytestű orrajtós strandraszállón, és egy 13,6m hosszú katamaránon, amin két kajüt, 300kg-os daru és kétszintes orr is található, hogy egyszerre legyen alkalmas rekreációs és ellátmányozó-szállító funkciók betöltésére is.

Amitől azonban eláll az ember lélegzete, az a már említett M/Y A két bocija: egy 11m-es limuzin és egy ugyancsak 11m-es nyitott egység.

Álljunk meg itt egy picit a lefelé görgetésben: a Limousine-t bátran lehetne vitrinbe tenni, de legalábbis a hajóépítés nagykönyvében van egy bérelt helye. A designer a már említett Philippe Starck volt, a hajómérnök Patrick Banfield. Brutális, baltaarcú, letisztult test, függőleges orr, gyönyőrű faborítású orrdeck, a rövid cockpit kezdetét jelző vaskos csizolt fémborítás, minimalista kormányosi állás designerüléssel, egyküllős, bőrborítású kormány, a navigációs fényeknek behúzható árboc, ,... á, csak fájdítja az ember a szívét, hogy nem mehet vele egy kört. Belül 190cm-es állómagasság, high-end szórakoztatóberendezés, légkondi, hűtőszekrény, mosdó - valahogy kibírható az út a partig vele.

Ez pedig az Open névre hallgató, nyitott testvérke, ami ugyanazt a két elmét dicséri, bár a funkció itt más volt: ez egy igazi kabriolet, napos, de nem túl forró napokra készült. A köralakú első, utas-cockpit fehér kanapéival, kis koktélasztalkáival, alig látható szélvédelmével igazi élményhajókázásra csábít. A design itt is kettős: a hajótest kemény vonalakkal rajzolt, enyhén futurisztikus és technós, a deck és a felülnézet - a kerek cockpittől eltekintve, de azzal együtt is - sokkal klasszikusabb érzést kelt. Természetesen itt is megtalálhatóak az orrdeck alatt a szükséges kiegészítő helyiségek és funkciók, amiket az utas jellemzően egyedül használ.

Azt hiszem, nem szülne nagyobb vitát, ha azt állítanánk, hogy az A motoros jacht designjához megfelelően illeszkedő darabokat sikerült tervezni. Mint ahogy az sem, hogy többen is kibékülnénk első számú vízijárműként bármelyikkel...

Miért? Miért kéne csupán egy mozgatható luxuslakást a vízre tenni, mint minden rendes jachtépítő? Miért ne lehetne rögtön egy egész telket hajóvá alakítani?

Elképzelésem szerint a Hermés iroda tervezői (Gabriele Pezzini, Pierre-Alexis Dumas) és az egyedi formavilágú hajóiról méltán híres Wally hajóépítő cég elnöke (Luca Bassani Antivari) is nyilván egy közös hajókázás során jöttek rá, - mikor már elfogyott az összes ital a bárszekrényből, és már rég felszívtak mindent amit az üvegasztalon találtak-, hogy unalmas ez így. Ki kell találni valamit.

- Jönnek itt ezek a milliárdos orosz, arab meg amerikai arcok, és még egy rendes igazán NAGY hajót sem tudnak nekik összerakni. 50 méter hosszában? Ah nemár. Olyan midenkinek van már a klubban. Most komolyan kire figyelnek már fel Dubai-ban egy 150 lábas motoros jachton? Na ugye.

- Ok, és mi lenne ha a verda nem férne be a jachtkikötőbe? Egy tankerhajó az túlzás, meg különben is az legyen a munkásosztály játéktere. De azért az a méret az nem semmi. Különben is csajok szerint nem a hosszúság a lényeg, hanem a vastagság. Khm.

- Tényleg, csináljunk egy széles úszó szigetet! Természetesen a lehető legtöbb modern technikával és tömény luxussal megtöltve. Na erre harapni fognak az olajmágnások!

-> A jelek szerint a csapat harmadnapra kijózanodva sem felejtette el miről fantáziáltak, és tervezőasztalhoz ültek. Annyira nem vicceltek, hogy nekiláttak egy életnagyságú modell összerakásának is.

A hajó- és designmelegek valamint a leendő multimilliárdos vásárló legnagyobb örömére azonban páratlan alkotás született, köszönhető a tehetséges (és nyilván nem mindig tisztán gondolkodó) tervezőgárdának.
A megálmodott jacht gyakorlatilag egy 5 csillagos luxuslakás a hozzá tartozó úszó telekkel együtt. A részleteket és a látványos cgi animációt itt érdemes megtekinteni: www.why-yachts.com

A megalomániának nincs határa, de ebben az esetben talán valami újat és érdekeset sikerült megalkotni. Remélem hallunk még róla a jövőben akár már mint megvalósult mérnöki és design-csoda - bár igazán feldobhattak volna még egy teniszpályát a tatra - ha már.

Megosztás

A Large Yacht Solutions hétfőn jelentette, hogy eladták a 49,9 méteres Mariut, amit 2003-ban épített a Codecasa Giorgio Armani megrendelésére.

A Mariu minimalista designja - a divatguru ízlésének megfelelően - egyedi jellegzetesség, míg a full luxus a kategóriában elvárható minimum.

Aki szívesen kipróbálná a közel 50 méteres motoros jachtot, idén nyáron még charterezheti a Mastersnél.

(forrás: Super Yacht Info)


 

Mielőtt kevéssé ismert bolygót, fura kemikáliát vagy titkos szervezetet sejtenénk, eláruljuk: ma egy karóráról ejtünk szót, méghozzá a finoman szólva rendhagyó designjairól és technikai megoldásairól neves svájci URWERK műhelyéből származó óráról. De a címben elhelyezett kérdésre a választ csak később áruljuk el - tessék megdolgozni érte!

Az URWERK filozófiájáról már ejtettünk szót: nyomtatott kiadásunkban már két óráját is bemutattuk az elmúlt évek során. Summázatként csak annyit, hogy két - órásmester és designer - fivér fogott össze egy mikroszkópikus és high-tech megoldásokban tapasztalt mérnökkel, hogy olyan, a hagyományokkal meredeken szakító luxus karórákat készítsenek, amitől eláll a) minden designőrült, b) minden technofreak lélegzete.

Előlegezzük meg: jól dolgoztak. Persze mi már tudjuk, hogy az Old Spice reklámjához hasonlóan ez esetben is az ígéretek helyett a bizonyíték számít: elég egy URWERK karórára rápillantanunk (szerencsés esetben a kezünkbe fognunk, mint mi tehettük azt egy luxusjacht-kiállításon Monacoban), és minden valamire való industrial design-hívő nyomban repülősóért kiált. Tessék csak nézegetni bátran a képeket, meg a cég website-ját!

Visszatérve az óránkhoz: az URWERK 103.08 modellcsaládot 2007 szeptemberében ismerhettük meg a Genfi Óraszalon kiállításán. Már elsőre is olyan komolyan néz ki, mint egy Verne-regény tengeralattjárójának és egy modern űrhajó vezérlőpultjának a találkozása értelemszerűen egy luxustárgyban. Tekintélyt követelő 50 mm-es átmérő, 3.03 kaliberű manuális szerkezet, 43 órányi energiatartalék, egyedi tripla hátoldali alaplap fekete ARCAP P40 anyagból fekete PVD-bevonattal, kerek órajelző szatellitek alumíniumból, az orbitális kereszt 2-es minőségű titániumból, a számlap 5-ös minőségű titániumból, energiatartalék-kijelző, felhasználó-barát finomállító, soroljuk még?

De térjünk a lényegre: mitől különleges mégis ez a darab a modellszériában? Eláruljuk: a bevonat anyagától. Aki azt gondolja, hogy a műszeracélnál és a Nine Inch Nails zúzásánál nincs keményebb, az téved: a TiAlN bevonatú acél sokszorosa keménységben a sima acélnak - és jelenleg a legkeményebb bevonat, amit a luxus óraiparban bárki is alkalmaz. A TiAlN rövidítés az ipari felhasználásra kifejlesztett Titánium-Alumínium-Nitrid szavak mozaikjából áll össze, a belőle készült bevonat kevesebb mint 4 mikron vastagságú, az alatta lévő acélt azonban megvédi a karcolásoktól, az ütésektől, az oxidációtól és a savaktól is. 

"A TiAlN keménysége 30 és 40 GPa közötti" - olvashatjuk az URWERK website-ján. "Összehasonlításképp a DLC gyémánté 20-25 GPa." Ráadásul, ami egy karóránál számít, a TiAlN-bevonatú 103.08-as modell könnyebb az aranyból vagy platinából készült testvéreinél.

A TiAlN extrém oxidációs vagy akár 800 fok feletti hőkitettségi tulajdonságát nem valószínű, hogy a boldog tulajok bármikor is tesztelnék élesben. Az viszont számít, hogy az anyag műszaki kiválósága mellett az esztétikuma is egyedülálló. A bevonat színe a felhasznált titánium és alumínium arányától függ, a színskála bronztól a viharos feketéig terjedhet.

Hát, akkor nézegessük...

(forrás: URWERK)

A havat még csak-csak bírja az ember, de a latyakot tényleg nehezen. Nem akar valaki melegebb éghajlatra elküldeni? Mondjuk Hawaii legtutibb szegletének, Kauinak a legújabb csúcsszállodájába, a St. Regis Princeville Resortba?

Mondjuk ezt elviselném, még akkor is, ha viszonylag kevéssé kitaposott ösvény, hiszen nemrég nyílt meg ez a darabka földi mennyország. 252 luxus vendégszoba, 51 prémium óceánparti lakosztály, profi 18-lyukas golfpálya, a minden igényt kielégítő, elegáns Halele'a Spa, a Kaua'i Grill pultja mögött olyan neves séf, mint Jean-Georges Vongerichten. A golfpályát kevéssé használnám ki, hiszen engem a víz mellől nehéz elrángatni (oké, ha van rálátás a vízre és kellő indok, mászhatunk hegyet is felőlem), de a többi jöhet.

A resort designját a hawaii Ahupua'a koncepció inspirálta, ami annyit jelent, hogy éljünk egyensúlyban a természettel. Hát én itt nem lennénk stresszes és kiegyensúlyozatlan, az biztos... 

A lobbyban a mindössze 4000 darab muránói üvegből készült csillár feladata, hogy felidézze a Na Molokama hegység vízesését, a Mount Makana sziluettjével gazdag naplementét pedig meg sem kell idézni, elég ha kinéz az óceánra az ember.

A már említett Halele'a Spa területével sem spóroltak: az ezer négyzetméteren minden vendég kap saját kísérőt, nehogy eltévedjen, és hogy a hawaii gyógyítórituálék közül a megfelelően essen át. 

Szerintem szóljunk a privát jetünk pilótájának, hogy holnap indulunk, addig pedig a személyi titkárunk lefoglalja mondjuk a Királyi lakosztályt, meg egy szép visszafogott limót, a transzferhez. Kezdetnek nem rossz... A többieknek meg aloha!

(forrás: St. Regis Princeville Resort)

Mielőtt bárki valami halálosan unalmas évfordulóra vagy átverésre gondolna (mondván, Leonardo sokkal régebben született vagy halt meg, ennyi képet ember nem tud attribuálni neki, és egy százasért dollárban és ezerben sem lehet igazi Leonardot kapni), érdemes vigyázó szemünket a képre vetni: ezúttal az Azimut rendhagyó új motoros jachtjáról, a Leonardo 100-asról fogunk értekezni. Itáliainak ez is itáliai, meg szép is, akár műalkotásnak is tekinthető, Mona Lisával meg csapasson a Costa Esmeraldán az, aki akar.

Az Azimut Leonardo 100-as teljesen új stíluskategóriát nyit a jachtok világában. A legnagyobb itáliai jachtépítő cég receptje így szólt: vedd a legjobb flybridge-et, a legpöpecebb motoros sportjacht külső formavilágát, és elegyítsd mindezt a "mintha-a-szárazföldön-járna-az-ember" belsőépítészeti filozófiával. Nem kis bátorság kell ilyen lépéshez.

Amiben Leonardo da Vinci festészeti világa mégis visszaköszön, az az elvek: az arányok, színek  és formák megfelelő egyensúlya. 

A csapott vonalú flybridge, ami a combosabb motoros jachtok jellemzője jól működik ennél a karcsúbb, sportosabb testnél is. Persze ebben az ívelt, egyedi formavilágú ablakok és a slankító fekete fényezésű test is biztosan segítenek. Tény, hogy jó már rápillantani is.

A felső terasz az elvárt funkciónak megfelelően két részre oszlik: hátul zavartalanul lehet napozni vagy a Jacuzziban múlatni a lusta időt, míg elöl a kormányzás nehéz, ám jelen esetben "elviselhető" feladatát cipeli a hölgyvendégek számára megnyugtatóan széles vállain a kapitány.

A híd kemény tetejének kazettás jellegű füstüveg borítása az alfresco étkező területére enged be kellő mennyiségű fényt.

Fény persze a zárt térben is jön minden irányból: a nagy, nyitott terek és az bőkézzel alkalmazott fa rafinált felhasználása igazi úszó, mégis intim dizájnerlakot ígérnek, igazán méretes ablakok és a tatdekkre nyíló ajtó kínálnak a fénynek be, a tekintetnek kifelé szabad utat.

Ha ez nem lenne elég a holisztikus, a természettel egyesülni kívánó léleknek, ott van optikai elemként a megszakítás nélküli tíkfa padlózat is segédletnek.

Bent a mahagóni-árnyalatos zebrano fabútorok remek kontrasztot alkotnak a tíkfa padlóval, és egy delikát tiramisúhoz hasonlóan rétegeződnek az elfántcsont-, krém- és sárga színű dekorációval.

A tulajdonosi kabin, ami az alsó szinten helyezkedik el szögletes ablakokon át nyújt kilátást a víztükörre, és a szokásos funkciókon túl saját miniszalonnal is rendelkezik. A tágas VIP-lakosztállyal és a további két vendégszobával együtt nyolc vendég élvezheti Leonardo vendégszeretetét.

Mondta valaki, hogy nem szeretjük Leonardot?

(forrás: Azimut Yachts)

Miért érdemes Angliába menni? Új hajót vegyen az ember vagy elhozzon egy Morgant? A kérdés nem egyszerű...

Új hajó úgyis kell a szezonra, márpedig - DN jégvitorlás VB a Fertő-tavon ide vagy oda (apropó, tud erről valaki bármit? perpill csak az első napi futamok eredménye olvasható a weben, pedig az aranycsoportban két magyar is érintett előkelő helyen...), szóval márpedig előbb-utóbb csak véget ér a jégkorszak, kiolvad a tó, vízre kerül a sólya és lehet menni hasítani a hullámokat.

Viszont valahogy el kell jutni a vízpartra is, ugyebár, ez kétségtelenül szükségszerű, és vitathatatlan tény... Ehhez pedig elkötelezett és kérlelheteten vitorlásember nem alázkodhat meg személyvonattal vagy holmi tucatverdával. Jöjjön a Morgan!

Ha pedig az első döntést meghoztuk, még véletlenül se érezzük magunkat nyeregben: az igazi filózás most kezdődik igazán. Mert ha már, akkor 4,4 vagy 4,8 literes BMW mocival rendeljük meg? És milyen színű legyen a kéttónusú fényezés? Legyen-e hozzá karbon-kompozit tető vagy csapassuk a sérónkat a fuvallattal? És kell-e oldalra kivezetett dörgő? (Naná, a végén a menetszél elvinné a hangot, és észrevétlen beleolvadnánk a forgalom zajába, brrr....) Esetleg beficcenjen egy szett stílusban is pontosan igazodó übersznob Schedoni poggyász, ami pöpecül néz ki és pontosan illeszkedik a csomagtartóba? Netán egy gyári fotóalbum a gép elkészültéről, amit mutogathatunk majd a haveroknak?

Egy biztos, ha egymás mellé parkoljuk majd a hajónkkal, mindkettő értéke növekedni fog.

Oké, meggyőztek, dilemma over, megyek és foglalok jegyet: irány a nemcsak a szószról híres Worcestershire!

(képforrás: Morgan)

Az "attól hogy még bálna, nem kell tötyörögnie" igazságát a felizmozott luxuslimuzinok óta jól ismerjük. Viszont vizen ritkán lát olyat az ember, hogy egy 110 méteres motoros jacht 40 csomó (74 km/h) feletti sebességgel hasítson a tengeren.

A Blohm+Voss nevét nem kell bemutatni a bazi nagy jachtok rajongói előtt. A Thyssen-Krupp konszernhez tartozó hamburgi hajógyár új 110 méteres gyors motors jachtjával azonban új szegmens felé nyitott: a B+V 110 MY/fast 40 csomó feletti csúcssebességgel halad, hatótávolsága pedig 21 csomós sebességnél 3000 tengeri mérföld.

A jacht előzménye a híres 74m MY ECO (jelenleg ENIGMA), ami a maga idején a saját méretosztályában a leggyorsabb jachtnak épült. Az új B+V 110 MY/fast elnyújtott profilja tökéletesen tükrözi sportos menettulajdonságait, ugyanakkor a fedélzeten minden elképzelhető luxusszolgáltatást biztosít gazdájának és vendégeinek.

A gépházban két MTU motor közel 110 000 lóereje (nagyjából 100 db Bugatti Veyronban van ennyi kraft) tolja fel két kormányozható Wärtsilä 9000 vízhajtású jet és még két gázturbinához kapcsolt további két Wärtsilä 9000 jet gyorsító segítségével 40 csomós sebesség fölé a bálnát. Hogy ez mit jelent kézzelfoghatóan? Mondjuk egy zsenge rombolást Monacobol Athénba és vissza egy nap és egy óra alatt. Ehhez 510 tonna üzemanyagot tankolhatunk a hajóba.

A híd a hatodik emeleten kínál remek irányítópontot, közvetlenül a 280 nm-es tulajdonosi szint fölött, ahol a szokásos lakosztály-elemek mellett napfény- (vagy éppen csillagfény)tetős tárgyaló is található. A negyedik szint a közösségi funkcióké (lounge, dupla Jacuzzis orrdeck, tárgyalóvá is alakítható étkező, könyvtár, konditerem szabad kijárással a tatfedélzetre. A legfeljebb 12 vendéget 6 kabin várja a 3. szinten, a garázsokban pedig elfér egy könnyű hidroplán, egy 7 méteres partraszálló egység (tender), valamint pár apró játékszer: jetski, szörf, vitorlás, miegyéb. A vendégek kiszolgálására 27 fős személyzet áll rendelkezésre.

Azt hiszem, ideje feltörni a spórmalacot.

(forrás: Blohm+Voss)

Valljuk be, van, akiknek a méret a lényeg.

És most itt ne menjünk mélylélektani elemzésekbe, hogy miért kell soppingolni vagy plázázni indulni Hummerrel vagy Ferrarival, balatoni kikötőben parkoltatni közel kétméteres merülésű tengeri vitorlást vagy a Dunán grasszálni tizenöt méteres hajóval. Mert, őszintén, a legtöbben mi is szívesen megtennénk.

Hogy ez nem csak hazai jelenség, azt mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a szuperjacht-üzletágban például évek óta - a gazdasági válság ellenére - nemcsak a forgalom nő évről-évre, de a privát jachtok mérete is.

Aki nem hiszi, járjon utána: menjen el Monacoba, Abu Dhabiba vagy Fort Lauderdale-be az érintett hajóosztályt (vagy inkább klubot) felvonultató rendezvényekre. Érdemes.

De térjünk vissza a méretes motorosokhoz!

Sokáig az 1931-es építésű, és 1992-ben felújított Savarona volt a legnagyobb motoros jacht a maga 446' / 136 m hosszával. A jacht a Blohm+Voss-nál épült Németországban, jelenleg törökországi tulajdonban áll, és charterezhető.

Nem meglepő, hogy merre kell keresnünk a méretnagyobbodás hazáját: az 1984-es építésű Prince Abdulaziz a szaúdi Abdullah király jachtja: 482' / 147 m, a dániai Helsingörben Vaerft üzemében épült, így Hamlet mellett a város következő nagyjának számít. Ezt már nem tudjuk kibérelni.

Erre tett rá egy lapáttal Mohammad bin Rashid Al Maktoum, amikor 2006-ra megépíttette az 531' / 162 m hosszú Dubai nevű jachtját, ami ugyancsak a németországi Blohm+Voss-tól és a szintén német Lürssentől került az Egyesült Arab Emirátusokba.

Aki azt hiszi, a két futballpályányi magánjachtokkal vége a versengésnek, az bizony téved. Úgy vélem, azon sem kell meglepődnünk, hogy ezt orosz hajótulajdonos, konkrétan Roman Abramovich überolta a Dubait az Eclipse-szel, ami tavaly készült el, és 560' / 170 m hosszú (bár a pontos hosszról biztos információ nincs) - és micsoda meglepetés, szintén a Blohm+Voss gyárában épült.

Vajon meddig lesz az Eclipse a legnagyobb privát motoros jacht? (És mikor lépik le a magánjachtok a tankereket vagy anyahajókat?)