Elvis szellemének megidézése csak verbáltrükk: ma az angolul tendernek nevezett bocikról, vagy legalábbis az azoknak szánt funkciójú motoroscsodákról, azok közül is két Starck-designról essék szó.

Az igényesség ott kezdődik, ha a leendő jachttulaj nem kopipészttel rendel, azaz van elég bátor és gazdag ahhoz, hogy igazi designer nagyágyút bízzon meg a munkával, mint tette azt Andrej Melnicsenko a projektnevén Sigma, végső nevén A néven vízrebocsátott Blohm&Voss gyártású, 119m / 390' hosszúságú, de elsősorban nem a méretével (vagy éppen a 400 millió dolláros árával) feltünősködő motoros szuperjacht megrendelésekor, amikor Philippe Starckra bízta a munkát.

És az igényesség ott folytatódik, amikor a megbízás nem ér véget a jachtnál, hanem a kiszolgáló egységeket is így alakítják ki - például a kikötésre alkalmatlan helyeken a partraszállást segítő "kis" motorosokat, azaz a bocikat.

Természetesen ehhez más gyártó, igazi tenderspecialista szükséges. Mint például a Vaudrey Miller, akik kézműves, vizuálisan is igényes bocikat faragnak a legszebb szuperjachtok mellé.

Készítenek klasszikus közlekedésre alkalmas bocikat, zárt testű és pazar berendezésű limuzinokat, szórakozáshoz sportos modelleket, strandon való partraszálláshoz és teherszállításhoz is alkalmas katamaránokat.

Jelenleg nyolc bocin dolgoznak, közöttük két klasszikus formájún, amit azonbaj vízsugár hajt, egy egytestű orrajtós strandraszállón, és egy 13,6m hosszú katamaránon, amin két kajüt, 300kg-os daru és kétszintes orr is található, hogy egyszerre legyen alkalmas rekreációs és ellátmányozó-szállító funkciók betöltésére is.

Amitől azonban eláll az ember lélegzete, az a már említett M/Y A két bocija: egy 11m-es limuzin és egy ugyancsak 11m-es nyitott egység.

Álljunk meg itt egy picit a lefelé görgetésben: a Limousine-t bátran lehetne vitrinbe tenni, de legalábbis a hajóépítés nagykönyvében van egy bérelt helye. A designer a már említett Philippe Starck volt, a hajómérnök Patrick Banfield. Brutális, baltaarcú, letisztult test, függőleges orr, gyönyőrű faborítású orrdeck, a rövid cockpit kezdetét jelző vaskos csizolt fémborítás, minimalista kormányosi állás designerüléssel, egyküllős, bőrborítású kormány, a navigációs fényeknek behúzható árboc, ,... á, csak fájdítja az ember a szívét, hogy nem mehet vele egy kört. Belül 190cm-es állómagasság, high-end szórakoztatóberendezés, légkondi, hűtőszekrény, mosdó - valahogy kibírható az út a partig vele.

Ez pedig az Open névre hallgató, nyitott testvérke, ami ugyanazt a két elmét dicséri, bár a funkció itt más volt: ez egy igazi kabriolet, napos, de nem túl forró napokra készült. A köralakú első, utas-cockpit fehér kanapéival, kis koktélasztalkáival, alig látható szélvédelmével igazi élményhajókázásra csábít. A design itt is kettős: a hajótest kemény vonalakkal rajzolt, enyhén futurisztikus és technós, a deck és a felülnézet - a kerek cockpittől eltekintve, de azzal együtt is - sokkal klasszikusabb érzést kelt. Természetesen itt is megtalálhatóak az orrdeck alatt a szükséges kiegészítő helyiségek és funkciók, amiket az utas jellemzően egyedül használ.

Azt hiszem, nem szülne nagyobb vitát, ha azt állítanánk, hogy az A motoros jacht designjához megfelelően illeszkedő darabokat sikerült tervezni. Mint ahogy az sem, hogy többen is kibékülnénk első számú vízijárműként bármelyikkel...