Tudjuk, hogy itt hömpölyög a Duna lustán Buda és Pest között, hogy szép, egyedi, nem véletlenül része a Világörökségnek a Dunapart budapesti látképe, hogy a folyó hajózható, hogy a budapesti közlekedés katasztrofális. Miért nem jut eszünkbe mégsem, hogy a Duna nemcsak arra való, hogy beledöntsük a város szennyvizét, évente egyszer elöntse a rakpartot, vagy szintén évente egyszer, augusztus 20-án attrakcióvá váljon? Ha a turistáknak mindig ezt mutogatjuk, mi miért nem nézzük többet? Ha a dugóban ácsorgunk, miért nem tépünk inkább hatvannal a többnyire üres folyón?

Hogy a kérdés ne maradjon költői, arról most talán Eöry Botond tehet majd, aki fejébe vette, hogy életre kelti a víziközlekedést Budapesten. És idén ősszel elkezdte tesztelni - mivel mással, mint új építésű motorosával, Lakmusszal. Aki mostanában sétált a Dunaparton ebben a szépséges, ajándék napsütéssel gazdag őszi időben, az minden bizonnyal látta a fényesen lakkozott motorost, amint elhúzott a Lánchíd alatt.

Lakmusz teste import sablonra készült, de hazai kezek munkáját dícséri. Sajátos, funkcionális formája könnyen megsiklik, miközben mi a kényelmes kajütben ülünk, körülöttünk igényesen lakkozott fa, érdekesen kékes üvegezés, elhúzható tető, sárga bőrülések, kezünkben Veuve Clicquot pezsgő, esetleg újság, mobiltelefon, és pár perc alatt bent vagyunk a Belvárosban, míg tárgyalópartnerünk még a dugóban idegeskedik.

Mi élveztük a tesztkört, és reméljük, Lakmusz próbáját, ha pozitív, jövőre láthatjuk minél több igényes vízitaxi formájában. Addig is drukkolunk, és várjuk a folytatást - és persze megosztunk pár képet kedvébresztőnek.