Ha már alkalmunk nyílt meglátogatni Pugliát, megírni utunkat, sőt, tegnap még élőben is csevegni róla a Granturizmóban, beszélni a kulináris kalandokról, az országjárásról, az építészeti-történeti és a kortárs kulturális tapasztalatokról, akkor miért pont a végletek felsőfoka maradjon ki? Következzen a 'Hová tervezzem a következő luxusnyaralásomat?' című szállodai- és design-étvágygerjesztő. A célkeresztben Olaszország Puglia tartománya, azaz az olasz csizma sarka és sarkanytúja, valamint olyan szállások, amilyeneket tudatlanságában igazán nem várna az ember Dél-Itáliában.

Félretenni és tartogatni a legfinomabb falatot a végére, vagy rögtön behabzsolni? Ez itt a kérdés. A szerző pedig bajban van: ezen a desszerten csak legjobb falatok vannak. Hmmmm, akkor haladjunk északról dél felé!

Itt van például Polignano al Mare, ami túl azon, hogy célpontjaink közül a legközelebb található a Bari repülőtérhez végre egy élhető-bejárható-átlátható létékű városka, ráadásul a tengerparton könyököl, mármint az Adriáén, de nem csak úgy simán, nem: lélegzetelállító sziklákon magasodik a habok fölé. Nem csoda, hogy itt található a tartomány egyik legszebb szállodája, a poszt címoldali képén is látható négycsillagos Grotta Palazzese. Mit mondjunk róla annak, aki látta már a mellékelt képet? Mészkősziklából faragott, természetes megvilágítású sziklatermében, ahol a napfény a vízfelszínen is visszatükröződik, már az 1700-as években tartottak banketteket a helybéli nobilitások, és ezt a jó szokásukat a mai napig megtartották. Esküvőnek például kevés romantikusabb helyszínt lehet elképzelni a májustól októberig nyitva álló nyári barlangteremnél. A barlang és szikla szavak persze nem kell, hogy elriasszák az igényes vendégsereget: a mindössze 25 szoba az mészkő falak és az antik bútorok mellett modern komfortot, a szobák egy részében adriai kilátást kínál. Aki pedig nem bírja ki a négy fal között, az pár perc alatt az óváros szívében találja magát, ahol remek kis éttermek, kávézók és boltok sorakoznak - bennük helybéli finomságok mellett akár Paul Frank designcuccokkal is.

Kicsit délnyugatabbra magasodik Ostuni fehér városa, ahonnan az olajligetek felett tekintetünk az Adria kékségét pásztázhatja. A városka emellett talán a legegységesebb, legmagasabbra pozícionált cittá a tartományban - remek arányokkal, jó levegővel, egy sor luxusbolttal és kellő kulturális kínálattal fűszerezve. Ha erre vet jó sorsunk, csakis a Hotel Ostuni Palace négycsillagos műintézményét válasszuk. Vendéglátás fölsőfokon pugliai ízekkel: rafinált itáliai elegancia és múlt korok hangulata várja az utazót a visszafogott fehér homlokzat mögött. A 34 gyönyörű, korszerűen felszerelt és javarészt remek kilátású szoba mellett persze vonzerőt a szálloda San Filippo étterme jelent, ami a környéken erősen domináns slow food mozgalom keretében (ez nem azt jelenti, hogy a pincér lassan jön ki, hanem a sebtiben elköltött, átgondolatlan étkezés ellenpólusát) helyi gasztronómiai tradíciókra alapozott fogásokat kóstolhatunk végig - akár a csillagos égbolt alatt is. A pince 300-féle helyi és itáliai bora mellett még a jazzkoncertek jelenthetnek nyomós érvet, hogy ide induljunk.

Ha nem szeretnénk urbánus környezetben pihenni, akkor válasszuk a Pugliára jellemző masseriákból, azaz megerősített helybéli gazdaságokból kialakított luxushotelek egyikének nyugalmát.

Itt van például az ötcsillagos Il Melograno, amelynek 17. századi épületegyüttese valaha a szaracén és bizánci hódítók, ma leginkább a hívatlan tekintetek elől véd. A tény, hogy ez a masseria a neves Relais & Chateaux szervezet tagja, tökéletes ajánlólevél a környezet és a szolgáltatás színvonalára.

Opcióként ajánlhatjuk a Hotel Masseria San Domenico ugyancsak ötcsillagos csábítását. Ennek a 15. századi eredetű, 60 hektáros, 50 szobát és lakosztályt rejtő birtoknak a különlegessége, hogy egész közel, mindössze 500 méter távolságra található a tengertől. A szobákban antik bútorok, kovácsoltvas ágylábak, gazdag drapériák, a 17. századi étteremben íves mennyezet és mediterrán konyha várja a vendégeket. A vendégekkel ellentétben a helyi hal és a saját termelésű zöldségek nem utaznak túl sokat, de a borlapon is sok a helyi nemes jelölt. A helyi specialitás a remek uszoda mellett a spa-szolgáltatások sora, a privát strand, a teniszpályák, a 18-lyukas, szintén tengerre néző golfpálya.

A Torre Coccaro tipikus pugliai masseria, ezúttal 16. századi épülettel, olajligettel, ugyancsak tengeri kilátással. Az épület stílusában eredeti, romantikus-rusztikus, ugyanakkor szolgáltatásaiban teljesen modernizált. A lakótoronyban két íves mennyezetű, kandallós lakosztály található, de a maximalisták úgyis az Arenceto-lakosztályt választják, amely barlangban került kialakításra, és privát narancsligettel, medencével és Jacuzzival rendelkezik. Az étteremben mediterrán-pugliai konyhát vezetnek, amit vagy a csillagboltozatos étkezőben, vagy a szabadban, a pergola védelmében költhetünk el. Aki ellenállhatatlan késztetést érez, hogy betegye a lábát a konyhába, az főzőtanfolyamon, bor- és olajkóstoló kurzuson is részt vehet. Az évszázados olajfák mellett itt is találunk láthatóan pöpec privát strandot, fűtött medencét, lounge bárral, masszőrökkel, osztrigabárral, fullosan - csakúgy, mint spa-részleget és 9-lyukas golfpályát. A saját istálló persze még emeli a tétet.

A Tenuta Monacelle birtok Selva di Fasanoban található, ami varázsos vidék az Itria völgyében. Az olaj- cseresznye és tölgyfák között található a harminc trulliból (kerek, kőfedésű, a helyi építési specialitást képviselő, ám a külső szemlélőnek inkább manólakoknak tűnő helyes kis házikókból, mint például a fenti szobából látható) álló épületegyüttes. A birtok 15 hektáros, a fenyőfák illata mindenütt érződik. a Tenuta Monacelle étterme híresa séf, Sergio Rossetti az autentikus helyi aromák felvonultatásában hisz, és ennek megfellő konyhát vezet. A szabadidő kellemes eltöltéséhez találunk tágas medencét, szépséges természeti környezetet - de ha jellegzetes városkákat szeretnénk látni, Bari óvárosa, Locorotondo, Ostuni, Martina Franca is könnyen elérhető autóval. (Alberobello városát kerüljük, max. autóval hajtsunk át rajta - bár szép, de túlzottan turistás, igénytelen szolgáltatásokkal.)

Aki még különlegesebb környezetre vágyik, az válassza a Matera városának Sassi részét (ott van a város közepén, bár nem könnyű megtalálni), ahol a valamikori barlanglakások kolóniájában - talán az itt forgatott híres filmek, így a Jézus Krisztus utolsó megkísértése hírverése által - teljesen modernizált, design, luxus és butikhoteleket találhatunk. A környezet tényleg döbbenetes, sziklatemplomokkal, csak gyalogosan járható sikátorokkal, komplett időutazás. Ha biztosra akarunk menni, hogy egyetlen ismerősünk sem fog ilyen fotóalbummal dicsekedni, akkor válasszuk az itt található, beszédes nevű L’Hotel in Pietra butikhoteljét. Hat szoba, két lakosztály, olvasóterem, az egykori ciszternából kialakított pince, a 12. századi templomból kerekített hall, sajátos és konzekvensen végigvitt építészeti és lakberendezési stílus a sajátossága a 2008-ban megnyílt szállodának. Aki tutira akar menni, az kérje az 1003-as vagy az 1004-es lakosztályt - az előbbiben baldachinos ágy, az egykori templomtoronyhoz vezető lépcső, panorámás terasz, az utóbbiban hatalmas franciaágy, a fürdőben mészkőből faragott kád és privát borospince a hívószavak. 

Nos, valaki kedvet kapott? Akkor szélsebesen foglaljon, üljön repülőre, béreljen autót - szeptemberben még pazar az idő, de októberben is 21 fok az átlaghőmérséklet.

Hajrá, hajrá!