Egy Volvo legyen… Kéretik befejezni! Nos? Mi volt az első szó, ami bejött? A biztonságos? És a második? Elegáns? Karakteres? Pipa. Az arcfelvarrott C70-et teszteltük egy hétig: ez volt a Tour de Fertő.

Koranyár, Laser Radial Nyílt Országos Bajnokság a Fertő-tavon, azaz majdnem egy hét vitorlázás napi rendszerességgel, szél és napsütés ígérete, mindez megfejelve jó társasággal, csinos vitorlázólányokkal (ne feledjük, a Radial női egyszemélyes olimpiai hajóosztály!) – lehet ehhez még valamit hozzátenni? Igen: egy új Volvo C70 tesztet. És ha lúd, akkor már legyen kövér: az oda-vissza kanyargás mellett a Fertőt is körüljártuk. Nézzük milyen volt!

Kedd: Budapest, autóátvétel. A tavalyi XC60 teszt után ismerős részletek, kezelőszervek, az autó szép, tető le, indulás. Már az első 50 méteren megbámulják egy X5-ös BMW-ből. Jó lesz ez így. Irány Agárd, pakolás. A hajók felugranak a teherautóra és az utánfutóra, de a C70-be pakolni már nehéz bármit is: a csomagtartóba 4 db picire összehajtott Radial vitorla fér el szabályosan – ezzel holnap előörsként én indulok nevezni és vitorlát pecsételtetni. Szabálytalan módon a svertzsákot még bepasszírozom a csomagtartóba – és emlékeztetőként azt mantrázom, hogy nem nyitom le a tetőt. Nem is, mert jön az obligát zuhé. És a felismerés: hogy ez a szekcionáltan behajtható kemény tető milyen praktikus! Nem ázik, nem zörög, szépen véd az elemektől. Hurrá!

Szerda: A hajnali kelés és indulás miatt drive-in reggeli az autópálya elején. A pohártaró jól tart és jó helyen van, a tempomat pedig segít a majszolásban. A változatosság kedvéért Győrtől megint esik. Nem is döngetek, így is odaérek fél kilencre. Fertőhomoktól egyre szűkebb az út, Balf után már figyelni kell, hogy elférjen a szembejövő, pláne, hogy hullámvasútként dobál. Felismerés: a C70-et jó utakhoz tervezték. Ilyen volt az XC60 is, nem meglepetés. Leparkolás, nevezés, várakozás alatt a környék újra-felfedezése: odakinn nem sok változott, de az utat jobban élvezem.

Csütörtök: Az első futam vihar rövidítve, mi másért, mint az újabb vihar miatt. Bőrig ázunk. A hajón nem lehetne legalább partközelben felhajtható tető? Napközbeni várakozás alatt a klubtársaknak is megmutatjuk a környéket és a C70-et. Azt hiszem, tetszik nekik, még annak a srácnak is, akiknél otthon parkol egy P1800-as full eredeti állapotban. (Nem is csoda, hiszen a Volvo ezzel a modellel pont azt a sportos-elegáns vonalat viszi tovább, amit anno az Angyal kocsijával elkezdett.)

Péntek: Miért ne lehetne reggel friss zsömléért a Coop-ábécébe C70-nel menni? A Rózsekertben is láttunk már Hummer-tulajt zizzenős dzsoggingban nejlonszatyorral a kézben megközelíteni autóját. Mondjuk, a pénztáros lány furcsán néz, de látott már szerintem különbet ő is. A délelőti futam után újból eláll a szél, várakozás, csavargás. Este fél hatkor újból vízre, még egy futam, pedig ez tényleg csak lepkelehellet. Ma sem indulunk tókerülésre, úgy látszik…

Szombat: Végre van szél! Le is nyomunk négy futamot négyig. Ráadásul még a nap is süt! Ma nem kell rábeszélni a lányokat a tókerülésre. Lehajtott tetővel indulunk: egy barnára égett borostás pasas és két csinos klubtárs. Az autóhoz válogatott zene szól, a menetszél mellett is remekül hallhatóan, ráadásul egymás szavát is értjük. Balf, Fertőboz, Fertőhomok, Fertőd. Pillantás a kastélyra, majd balra irány a Hanság. Már itt is a határ: Pomogy avagy Pamhagen. Apetlon, a sajtjáról híres Illmitz, mennyire másképp néznek ki a falvak! Azért rendszám nélküli, régi hármas bömös is jön szembe, a szőlőből driftelve kihajtva, hurrá, mégsem járunk más kontinensen! Podersdorf, a navigáció remekül irányít, Weiden, ni, itt mennyi eladó vitorlás áll egy hajószalon mellett az út szélén! És már meg is érkeztünk Neusidelbe. Balra ismerős út vezet a marinákhoz, pont olyan hosszú ez az út, mint Fertőrákoson, csak itt több a ház az út szélén, és a parkolóban is minden sorban áll egy-két 911-es. A móló végén a lounge-bar, azért ez már más, élvezzük is a naplementét egy-egy camparival és aperol spritz-cel (oké, a sofőr jegesteával) a kézben. Azért még megnézzük az olimpiai felkészítőtábor döbbenetes épületét is: akkora áttetsző épület, hogy benn parkol egy-egy felszerelt Tornado, 49er és 470-es is! A parkolóban újabb alázás a tetőlenyitással, középkorú apuka inkább elfordul, mehetünk tovább. A lámpánál egy X5-ös mellett állunk, a sofőrje és a szembesávban álló 911-es (igen, még egy) középkorú tulaja is mélázva bámul bennünket (oké, inkább a lányokat és az autót, engem talán mégsem annyira, ennyi önkritikám azért van), azon törpölve, vajon mit rontottak el eddigi életükben, hogy ők nem érdemeltek ki ilyen társaságot. És ha még azt is tudnák, hogy a hölgyek milyen jól vitorláznak! Hátha majd a következő, vélhetően nem túl sokára bekövetkező autóvásárlási szándékuk felmerülésekor a top-of-mind pozíció elérésénél ez az emlék is segít majd a Volvo-kereskedés megkörnyékezésében. (Persze ehhez esetleg érdemes újragondolnunk hajóválasztásukat is…). Index balra, át a városkán, Jolsban félreállunk a buszöbölbe, becsukjuk a tetőt, kezd hűvösödni az idő. Jé, így morgósabb a motor hangja! Winden, Breitenbrunn, Purbach, Donnerskirchen, Oggau, Rust szépséges belvárosa a rengeteg gólyafészekkel. Vajon miért nem lehet Mörbischnél, azaz Fertőmeggyesnél átlépni a határt? Sebaj, még egy kurfli: St. Margarethen, Siegendorf, Klingenbach, Sopron, és már sötétben át Sopronkőhidán a fegyház előtt. Ó, már vissza is értünk? Fertőrákoson ismét végigsasszézunk az egykori kőbánya, az ásványmúzeum, a Ráspi és a ritka példányként fennmaradt pellengér (szégyenoszlop) előtt, és már kanyarodunk is haza.

Vasárnap: Utolsó futam, jól sikerül, hajókivétel, leszerelés, pakolás, a vitorlákon kívül most sem sikerül mást begyömöszölni, a svertzsák megint szabálytalan helyen, tető fenn marad. Nem is baj, mert ismét – na mi jön? – hát a vihar és a zuhé! Hurrá, ilyet is rég láttunk. Előre indulunk felderíteni, hogy vajon a 81-es Győrtől szabad-e már. Hát nem. Az út gátként vezet a tóvá duzzadt táblák között, lesz ennek böjtje a mezőgazdaságban. Megint zuhog. Terelés Nyalka felé, az utat egyre több gázló keresztezi. Biztos, hogy nem terepjárót kellett volna választani? Vagy kétéltűt inkább? Táp, Tápszentmiklós, Bakonybánk, Bakonyszombathely, a C70 nem jön zavarba, szépen áthasít a vizen, egyszer, kétszer, háromszor. Már nem számoljuk, a tető is sáros, ez már Kisbér és a 81-es, de jó! Ja, hogy itt is akkorák a vízátfolyások, mint eddig? Ráadásul karambolt is kell kerülni a vízzel teli árokparton? Mór, Székesfehérvár, végre kimásztunk a viharzónából, Agárd. Lepakolás, de gyorsan, mert jön a gerenda nyugatról utánunk, bizony-bizony, a hazaúton megint mintha dézsából öntenék egészen Budapestig.

Summa: Mi tetszett? A C70 tárgyként, mindenek felett. Ne a praktikumot keressük benne, akkor inkább válasszunk kombit vagy terepjárót! Látványos, de nem kelt bicskanyitogató irígységet senkiből, inkább csak elégedett biccentéseket. Elegáns, mint egy hibátlan boatshoe, aminek nem az árcéduláját kezdi el nézegetni az ember, és nem azt firtatja, hogy miből tellett rá, hanem azt mondja: ez szép. A sajtóanyag szerint két autó egyben, mármint kupé és kabrió, ami így igaz, de szerintem inkább második autó a garázsban, amivel lehet munkába vagy tárgyalásra, síelni, golfozni vagy éppen vitorlázni menni. Hajót vontatni, családozni jobb az XC60, az XC70 vagy az XC90, de ha már egyszer vizen a hajó, őszig nem is kell ennél több, még akkor sem, ha éppen az Adriára vagy éppen a ligúr tengerpartra indulunk. Lehet benne nyitott tetővel élvezni a jó időt, vagy csukott tetővel a biztos védelmet. A D5-ös dízelmotort már sokat vezettük más modellben is, megbízható és a többnyire országúti közel 800 km alatt nálunk átlagosan 7,2l/100km-es fogyasztással beérte, ráadásul kellően nyomatékos, nyugis, ha kell finoman harapós is. A facelifttel érkezett új design jót tett neki, a Volvo-tulajok biztosan hálásak, hogy ez nem túl gyakori, így használtan is egész jó az autók piaca. A kocsi orra abszolút bejött, a zafírfekete-metál fényezés a sovereign hide krémfehér bőr belsővel és a csiszolt alumíniumbetétekkel szintén esztétikus választás. Az ülés kényelmes, jól állítható, a kormány is, van sok kisebb rekesz pakolni, köztük zárható is, a hifi szépen szól, a navigáció még egy ilyen 1.0-s felhasználónak, mint én, is barátságos. Viszont végre egy autó, ahol az ember lába elfér – hosszában és szélességében is! Amit az autó nem szeret, az a pakolás, valamint a kevéssé jó minőségű utak – ezt hallhatóan kommentálja a futómű. Ahol viszont abszolút otthon érzi magát, az esetünkben egy jachtklub kikötőjének parkolója például.

Amit útközben hallgattunk, mert ehhez az autóhoz megfelelő zenének gondoltunk: Peter Gabriel: Scratch My Back (2010) /  Stolen Moments – Red Hot + Cool (1994) / Philip Glass: A Madrigal Opera (2009) / Madredeus: Electronico (2002) / Purcell: The Fairy Queen (1982)

Köszönjük a teszthez a Volvo Autó Hungária támogatását.