Előrevetésként: ez az írás egy szubjektív utánlövés a múlt heti C70 teszt után: azt igazolja, néha igenis jár jutalomfalat a zsurnalisztának. Igen, a félreértéseket eloszlatandó a C30-at el tudnám képzelni saját járműként. Lehet, hogy nem pont ebben az összeállításban, de határozottan igen. Ebben persze segítene a rengeteg karosszéria-, spoiler- és kárpit-színvariáns, a különböző választható konzolok, motorok és váltók, a hosszú extralista, hiszen így (bár sohasem voltam kiugró tehetség matekból) több százezer variáns állítható össze.

A frappáns cikk valahogy így kezdődne: 2006 óta láthatjuk az utakon, a 2001-es SCC konceptmodell alapján készült, kompakt és mégis különleges, mi az? Egyesek szerint a C30 előtt utoljára Simon Templar, azaz az Angyal idején volt szexi a Volvo, nevezetesen a P1800-as modellel.

Most azonban kezdjük így: végre egy autó, ami nem néz ki úgy, mint a kortárs uniformizáló gyártás- és ízlésoptimalizált dizájntermelés tucatkocsijai, és mindezek tetejébe jó vezetni! Hurrá!

Míg a C70-essel (és persze a vitorlázólányokkal) ömlöttek az irígy tekintetek, most az érdeklődő pillantásokat érdeklődő kérdések is kísérték. Sőt, több ismerős arra is bátorodott, hogy utasként egy-egy próbakört kérjen.

Mi a C30 titka? Először is az, hogy a hagyományosan stabil-biztonságos-megbízható Volvo-imidzs mellett merészelt egyedi formában gonbdolkodni. A C30 kezelhető méretű, dinamikus formavilágú, funkcionális kétajtós kupé, amivel a városban is lehet parkolóhelyet találni, és az országúton sem érzi benne szánalmas véglényként magát az ember. Ráadásul a gyerek is csak „mosolygós autónak” aposztrofálta, ami pedig igazán őszinte vélemény.

Amitől a 2010-es verzióban faceliftelt formán túl elsőre mindenkinek fennakad a szeme, az a színvilág. A mi autónk (höhö!) vérnarancs-metál volt áfonyaszörp színű bőrkárpittal, amit eddig leginkább koktélban tudtunk elképzelni. A színlistán azonban találhatunk még többek között gekkózöld, zafírfekete, elektroezüst, matt arany, titánium és többféle kékmetál fényezést is.

Belül a C70-nel szinte teljesen megegyező első ülések (bár itt mechanikus állíthatósággal), műszerfal, kezelőszervek fogadják az embert. A középkonzol itt is alumínium, ugyanaz a hamissluszkulcs (lehet, hogy ez lesz az új nyelvtörő a régi Moszkvics-slusszkulcs után?), a könyöklő, a rekeszek. Hátulra tornából felmentettnek itt sem könnyű bemászni, viszont a csomagtartóba nem csak 4 összehajtott vitorla fér el: 2 sporttáska mellett több apróságot is sikerült bepréselni.

Aki ki nem állja a bőrkárpitot (ami pedig teljesen elviselhető hűvösebb és melegebb időben is, a héten mindehhez volt szerencsénk), az választhat bőr-textil vagy teljesen textil huzatot is.

A kipróbált C70-es D5 motorjánál kisebb, 2 literes turbófeltöltős dízel 136 LE-vel bőséges kraftot produkált – igaz a fogyasztása is legalább annyi, mint a nagy kupékabrió testvéré.

A városi vezetés mellett – a felvállaltan magasabb státuszú és ízlésattitűddel rendelkező vásárlói célcsoportjának megfelelően (lábjegyzet: az itthon eladott C30-as modellek a cég tapasztalata szerint életkorilag heterogén célcsoportot képviselnek, a módos családok 18 éves gyermekeinek szülinapi autójától kezdve, a fiatalos városi felnőttek sportos közlekedési eszközén át a frissnyugdíjas, de igényes vásárlók „Kovács úr megvette élete utolsó autóját” kategóriáig minden megtalálható – szemben a nemzetközileg meghatározott „fiatalos, városi felnőttek” célcsoportjával) – a C30-ast szellemileg is inspiráló tesztútra vittük a TEDxBalaton konferenciára, Siófokra, hogy az országúti teljesítményt is kipróbálhassuk, és a megfelelő koloritot biztosító téglafalas, lepukkant gyárból menő kulturális intézményesdis környezetben fotózkodhassunk. Panaszra nem volt ok, sőt. Városban az araszolás is tolerálható, és a parkolóhely-vadászat is kevésbé idegesítő, városon kívül a dinamikus vezetés is nyugis (igen, nem ellentmondás, 160-nál 3.000-et forog a motor 6. sebességben!). Mindehhez hozzájárul a hifi szép és bőségesen elegendő hangja, a bluetooth-os telefonkihangosítás, a remek üléspozíció és –kényelem.

Ha valakinek ez nem elég – vagy éppen túl sok -, az választhat benzinesből 1,6 (100 LE), 1,8 (125 LE), 2,0 (145 LE) , 2,4 (170 LE) és T5-ös (230 LE), dízelből az általunk kipróbált 2-literes (136 LE) mellett D5-ös (180 LE) és 1,6 literes (109 LE) motort is. Ez utóbbit immár két változatú ún. DRIVe motorral rendelhetjük meg (Start/Stop funkcióval vagy anélkül) – a fogyasztás itt vegyes ciklusban 3,9, illetve 4,9 liter / 100 km, ami akár a gazdaságos használatot keresőknél is top-of-mind listára pakolhatja a C30-at autóválasztáskor.

Az árcédulán kívül semmi sem tarthat vissza az instant vásárlási döntés meghozatalától. Majd elkezdem nézegetni a használtpiacot, vagy hízlalni a spórmalacot.

TED: A név a „Technology Entertainment Design” („Technika, szórakoztatás, dizájn”) szavakkal feloldható elnevezésű konferenciasorozat, amelynek szlogenje beszédes: „Ideas worth spreading”, azaz „Terjesztésre érdemes gondolatok”. Az első TED-konferencia 1984-ben zajlott le, és 1990 óta rendszeresen ismétlődő eseménysorozat, ami 2010-ben immár Magyarországra is begyűrűzött.

TEDxBalaton: A TED rendezvények sorozatába bekapcsolódó siófoki rendezvény 2010. június 4-én került megrendezésre. Címe „Az érvényességen túl – Van élet a szabályokon és kereteken kívül” volt.

320°: A volt siófoki kenyérgyár épületében működő kortárs művészeti központ olyan sikeres kiállításoknak adott helyet, mint a világhírű Frank O’Gehry építész bemutatkozása vagy a tavalyi Shanghai Revolutions fotókiállítás. Jelenlegi kiállításuk, a 3COLOR! keretében 3 kiállítást, mexikói kortárs fotográfiát, amerikai fraktálbemutatót és a Balatonhoz kapcsolódó régi plakátok kiállítását láthatjuk.

A C30-ban többnyire Red Hot Chili Pepperst hallgattunk - különösen a Road Trippin' ment hozzá pazarul.

A teszthez köszönjük a Volvo Autó Hungária támogatását.