Ősszel már járt nálunk a puttonymentes testvér, nem titkoltan szerettük is. Most az évvégi hazai bemutató és az onlájn nagytestvérek tesztjei után hozzánk is eljutott a kupészerű sportkombinak becézett új Volvo kombi. Ismét D5-ös aggregáttal szerelt változatot fogtunk ki, nem a Csikós kolléga által adorált D3-ast. Aki szereti előre tudni a sztori végét, hogy ki a gyilkos, meg ilyesmi, annak eláruljuk: nem bántuk meg. Sőt. (És most lehet a képeket nézegetni.) A verbálisan fixált olvasóknak pedig a folytatásban kifejtjük a miérteket.

"A stílus, a teljesítmény és az egyedülálló biztonság elegye" - szól a plannerek és marketingesek által megálmodott péerszöveg. Nincs is mit vitatni rajta, bár kreatívnak ez kevés, túlságosan single-minded és safety megfogalmazás. Nem úgy, mint maga az autó. A V60 szerintünk még az S60-nál is jobban sikerült formavilágú és funkcionalitású, bár a hagyományos Volvo kombik irdatlan csomagtartóját ne várja el tőle senki. A V50 körüli méretű csomagtartó előtt azonban korrekt térkínálat és az elvárható luxust remekül kínáló beltér és szolgáltatások lesnek sofőrre és utasra egyaránt.

A Volvo odatette magát ezzel a modellel: reális alternatíva az Audi A4 Avant, a BMW 3-as és a Mercedes C-osztályos kombik mellett. Sem dizájn, sem minőség dolgában nem hördül fel a nép: az ikeás-skandináv puszta funkcionalitás már a múlté, a kínai tulajdonlás meg nem ment a kivitel rovására. Az öregek mondása, miszerint egy autónak legyen kerek az emblémája és legyen német, módosítható a második premissza svédesítésével.

Az általunk próbált változat motorja 205 LE-s, 420 Nm-es D5-ös, 2,4 literes, teljes egészében alumíniumból készült, öthengeres turbódízel. A hatfokozatú Geartronic automata váltóval alapesetben is kellemesen mozdulékony, sportfokozatba tolva azonban kikacsint belőle a smart casual, öltönyös állat. Pláne, ha a felfüggesztést is sportosra állítjuk egy gombnyomással. Ekkor az autó elkezd feszesen viselkedni az úton, a motor meg fülnek kellemesen hörögve gyorsítani. Szép. Egy hét alatt vegyes üzemben (hétköznap város, dugókkal, rövidebb menetekkel, lámpás gyorsulásokkal, hétvégén vidék autópályával és országúttal szabályos körülmények között) 100 kilométerenként 8,5 liter gázolajat pusztítottunk el vele, ami a jelenlegi üzemanyagárak mellett sem éri el a fájdalomküszöböt.

A sors és a péeresek által nekünk rendelt Summum, azaz gazdagon adagolt felszereltségű V60 kagylóarany-metál fényezésben tálalta az ék alakú, kicisit alienes orrot, a csapott, kupészerű formát, a jól sikerült befejezést, amiben az átlagnál is kritikusabbak szoktunk lenni. Rövid első és hátsó túlnyúlás, szép papucsok, kellő izomzat, így perfekt.

Belül a színvilág folytatódik: bézs-fekete bőrkárpit, bikolor kormány, ami ugyan zsenge színű bőrbetétjével felvet kérdéseket a hosszan (tisztán) tartósság tekintetében, de egyelőre esztétikus. Az összhatás pedig olyan tiszta mint egy skandináv protestáns templom enteriőrje, ugyanakkor annyira kényeztető, mint egy katolikus főpapi hordszék. A hitivta ébresztgetése nélkül bátran kijelenthetjük, identitászavar nem jelentkezik. Az ülés és a kormánypozíció remekül beállítható a sofőr 52-es konfekcióméretére, a váltó kézbesimuló, pedig automata lévén nem is kellene, és még az utasok sem panaszkodtak - sem az anyósülésben, sem hátul.

A vezetési élmény korrekt, a kormány kellő érzékenységgel reagál, az autó a hazai útminőségre hallható és érezhető panaszt nem tesz. Ebbe egyszerűen be kell ülni, és megy minden, szinte magától. Tényleg, ennyi extra biztonsági szolgáltatás mellett már kevés szerepe marad a sofőrnek: ha akar, visszavonulhat a sávelhagyás-jelző, a holttérfigyelő, a követési-távolság jelző, az adaptív tempomat, a magyarul is remekül értő navi, az esőérzékelős ablaktörlő mellett. És még az - ekkora magas farral - rémisztőnek tűnő városi parkolás sem gond a nem csekély méretű járművel: az első-hátsó távolságérzékelők és a tiszta képet nyújtó és még a kanyarodási ívet is jelző hátsó kamera mellett tényleg atomlúzernek kell lenni ahhoz, hogy szarvashibát kövessen el az ember.

Apropó, ki is a V60 vásárlói célcsoportja? Lehet pragmatikus, beleszeretős és/vagy devót Volvós. Az előbbibe belefér az elsősorban vállalati, versenyszférás közép- vagy felsővezető vagy éppen magánember, aki nem szeretne puhány öltönyösnek mutatkozni, ugyanakkor egyszerre riadozik a tucat- és a gengszterimidzstől is, esetleg még némi dizájnreceptort is kifejlesztett. A másodikba akárki, akár első látásra is. A harmadikba ugyancsak bárki a Volvósok stabil táborából, akár azért mert kinőtte a család a kisebbet, akár azért, mert éppenhogy nagynak bizonyult az előző. Életkori, nembéli kizárólagosságot nem mondanánk, sőt: hölgyek és urak, idősebbek és ifjabbak egyaránt elégedetten biccentettek a látvány és az utazási élmény után egyaránt. Sőt, volt, aki egy 10 éves ezüstszürke Opel Astra G 1.4 Comfort cserét is beajánlott...

A cég 50 000 darabot tervez gyártani belőle idén, idehaza 2010 utolsó két havában 40 ment el belőle, idén 160 a terv. Szerintünk - a nem csekély ár ellenére - egyáltalán nem irreális várakozás. 

Az általunk tesztelt Volvo V60 D5 (205 HP) Summum modell ára 11.320.000 Ft, az extráké 2.960.000 Ft, így 1.020.000 Ft regisztrációs adóval együtt összesen 15.300.000 Ft az ajánlati ára. A tesztelés időpontja: 2011. január 17-24.

A cikk megírásához nyújtott segítségért köszönjük a Volvo Autó Hungária támogatását.